Sarlóspuszta története
| Sarlóspuszta természeti értékei


SARLÓSPUSZTA TÖRTÉNETE

Ahogy a betyárok mesélik...

"II. Rákóczi Ferenc nagyfejedelem a kuruc szabadságharc egyik hadjárata során a mai Sarlóspuszta helyén vert tábort 1710-ben. Itt találkozott a szépséges Sarló Sárával, aki iránt első látásra szerelemre lobbant.
Az erdélyi nagyúr szerelmi fészkül építette a kúria épületét a leánynak, és elnevezte Sarló Sára pusztájának. A fejedelem törökországi száműzetése idején a környékbeli betyárok és bujdosó szabadságharcosok legfontosabb menedéke lett Sarlóspuszta, ahol nemcsak egy tál meleg ételre, de védelemre is számíthattak."

Ahogy a történészek magyarázzák...

Tatárszentgyörgy: a község Pest megye legdélebbi települése. Legrégebbi régészeti leletei a bronzkorhoz köthetők. A települést mai nevén 1507-ben közlik először a források.. A falu a 15 éves háború során elnéptelenedett. A falu újratelepítése fokozatosan ment végbe a XVIII. század végéig.

Sarlósárpuszta

A török idők alatt elnéptelenedett Tatárszentgyörgy pusztát a XVIII. század elején két nagymúltú és kiterjedt nemesi família: a felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi, valamint a márkus- és batizfalvi Máriássy családok tulajdonában találjuk. Gyaraki Grassalkovich (I.) Antal gróf mindkét birtokrészt megvásárolta, 1734-ben már a puszta egészének tulajdonosa volt. A kúriának otthont adó majorság, a Tatárszentgyörgyhöz tartózó Sarlósárpuszta, 1758-ban került véglegesen a gróf tulajdonába-szintén a Kubinyiaktól. A község betelepítését I. Antal kezdte el 1751-ben, de csak fia, II. Antal fejezte be az 1770-es években.
Egyes források szerint a sarlósárpusztai Grassalkovich-kastélyt I. Antal építtette 1760 körül. Ez azonban valószínűleg tévedés, ugyanis előkerült az Országos Levéltárból a gróf egy saját kezűleg készített listája 1771-ből, melyben az uradalmaiba végzett építkezéseit sorolja fel az épületek leírásával együtt. Ebben azonban semmiféle tatárszentgyörgyi kastély nem szerepel (míg egy nagyobb juhakol már fel van tüntetve), de a stílusjegyek alapján is a XIX. század második negyedére datálható felépítése. (Ugyanakkor itteni vendégfogadót említett a gróf, nem kizárt, hogy később azt használták kastélyként.) Borovszky Samu Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfiájában említést tesz egy 1858-as renoválásról is, melyet az 1843 és 1856 között tulajdonos buzini Keglevich grófok után következő birtokos, váradi Török Gábor végezhetett el.
1863-tól borsodi és csíkszentkirályi báró Bors Frigyes örökösei, kisfaludi és lubellei báró Lipthay Béla és gróf Bissingen-Nippenburg Ottóné az uradalom tulajdonosai. 1920 körül a Muchonyak kezén találjuk az épületet, 1931-ben pedig már gyóni Halász Pétert nevezik meg tulajdonosként, aki egészen 1945-ig bírta a kúriát. ( Ekkoriban a kúria nevezetessége "rendkívül gazdag és érdekes" agancsgyűjtemény volt.)
A II. világháború után az épületet iskolaként hasznosították, később lakások voltak benne. A 80-as évek közepétől fogadó működik a szépen felújított kúriában. (...)
A kúria több átalakítás nyomát viseli magán.

Irodalom: Virág Zsolt: Magyar Kastélylexikon, Pest megye kastélyai és kúriái, 2001