|
SARLÓSPUSZTA TÖRTÉNETE
Ahogy a betyárok mesélik...
"II. Rákóczi Ferenc nagyfejedelem
a kuruc szabadságharc egyik hadjárata során a mai Sarlóspuszta
helyén vert tábort 1710-ben. Itt találkozott a szépséges Sarló
Sárával, aki iránt első látásra szerelemre lobbant.
Az erdélyi nagyúr szerelmi fészkül építette a kúria épületét
a leánynak, és elnevezte Sarló Sára pusztájának. A fejedelem
törökországi száműzetése idején a környékbeli betyárok és
bujdosó szabadságharcosok legfontosabb menedéke lett Sarlóspuszta,
ahol nemcsak egy tál meleg ételre, de védelemre is számíthattak."
Ahogy a történészek magyarázzák...
Tatárszentgyörgy: a község Pest
megye legdélebbi települése. Legrégebbi régészeti leletei
a bronzkorhoz köthetők. A települést mai nevén 1507-ben közlik
először a források.. A falu a 15 éves háború során elnéptelenedett.
A falu újratelepítése fokozatosan ment végbe a XVIII. század
végéig.
Sarlósárpuszta
A török idők alatt elnéptelenedett
Tatárszentgyörgy pusztát a XVIII. század elején két nagymúltú
és kiterjedt nemesi família: a felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi,
valamint a márkus- és batizfalvi Máriássy családok tulajdonában
találjuk. Gyaraki Grassalkovich (I.) Antal gróf mindkét birtokrészt
megvásárolta, 1734-ben már a puszta egészének tulajdonosa
volt. A kúriának otthont adó majorság, a Tatárszentgyörgyhöz
tartózó Sarlósárpuszta, 1758-ban került véglegesen a gróf
tulajdonába-szintén a Kubinyiaktól. A község betelepítését
I. Antal kezdte el 1751-ben, de csak fia, II. Antal fejezte
be az 1770-es években.
Egyes források szerint a sarlósárpusztai Grassalkovich-kastélyt
I. Antal építtette 1760 körül. Ez azonban valószínűleg tévedés,
ugyanis előkerült az Országos Levéltárból a gróf egy saját
kezűleg készített listája 1771-ből, melyben az uradalmaiba
végzett építkezéseit sorolja fel az épületek leírásával együtt.
Ebben azonban semmiféle tatárszentgyörgyi kastély nem szerepel
(míg egy nagyobb juhakol már fel van tüntetve), de a stílusjegyek
alapján is a XIX. század második negyedére datálható felépítése.
(Ugyanakkor itteni vendégfogadót említett a gróf, nem kizárt,
hogy később azt használták kastélyként.) Borovszky Samu Pest-Pilis-Solt-Kiskun
vármegye monográfiájában említést tesz egy 1858-as renoválásról
is, melyet az 1843 és 1856 között tulajdonos buzini Keglevich
grófok után következő birtokos, váradi Török Gábor végezhetett
el.
1863-tól borsodi és csíkszentkirályi báró Bors Frigyes örökösei,
kisfaludi és lubellei báró Lipthay Béla és gróf Bissingen-Nippenburg
Ottóné az uradalom tulajdonosai. 1920 körül a Muchonyak kezén
találjuk az épületet, 1931-ben pedig már gyóni Halász Pétert
nevezik meg tulajdonosként, aki egészen 1945-ig bírta a kúriát.
( Ekkoriban a kúria nevezetessége "rendkívül gazdag és
érdekes" agancsgyűjtemény volt.)
A II. világháború után az épületet iskolaként hasznosították,
később lakások voltak benne. A 80-as évek közepétől fogadó
működik a szépen felújított kúriában. (...)
A kúria több átalakítás nyomát viseli magán.
Irodalom: Virág
Zsolt: Magyar Kastélylexikon, Pest megye kastélyai és kúriái,
2001
|
